A kizárólagosan fehérbort termelő régió alapvető szőlőfajtája a furmint, a hárslevelű és kisebb mértékben a sárgamuskotály. Az ősz eleji esőzések és a hajnali ködök hatására erős Botrytises nemes rothadás indul meg. Viszont a speciális mikroklímából adódóan az esős időt hosszú, meleg, napos periódus követi, ami elősegíti a bogyók töppedését, cukrosodását, különleges nemes zamatanyagok kialakulását. Ezt a folyamatot helyileg aszúsodásnak nevezik. Az aszúkészítés ma is évszázados hagyományra épül. Szüretkor a fürtökről a bogyókat szemenként külön leszedik, alul lyukas kádakba helyezik, ahol az aszúszemek súlyuknál fogva kinyomják magukból az un. Eszenciát, illetve nektárt. Az aszú borok készítésénél a "gönci hordó" űrmérete és a "puttony"
száma határozza meg a későbbi minőséget. Három puttonyos aszú készítéséhez egy gönci (136 literes) hordóhoz három puttony (3 X 25kg) összezúzott aszúszemet tesznek a kádba, majd ezt felöntik egy gönci hordó új vagy óborral, mindezt időjárástól függően többször felkeverik, majd állni hagyják. Ezt követően hordóba fejtik és a pincében esztendőkön át érlelik. A pincék falát bársonyos penész vonja be, amely segíti a borok fejlődését, és állandó szinten tartja a páratartalmat. |
